Kenyér kicsit másképpen ("megetetett" öregtésztával)

Megetetett öregtésztának nevezem azt, hogy az öregtésztából kivettem egy kis darabot, amit kis vízzel és egyenlő mennyiségű vízzel és kenyérliszttel elkevertem, és állni hagytam pár órát. Egész pontosan a hozzávalók a következők voltak:

megetetett öregtészta:
- kb. 6-8 dkg öregtészta (nálam ez csak tk. rozslisztből készült most)
- 100 gr víz
- 100 gr BL80 kenyérliszt

további hozzávalók:
- 300 gr BL80 kenyérliszt
- 200 gr teljes kiőrlésű búza kenyérliszt (búzacsírával dúsítva)
- 300 ml víz
- 2 tk só
- 2 ek olaj
- 12 gr FRISS élesztő

Az öregtésztát egy befőttes üvegbe tettem, ráöntöttem a 100 gr vizet és alaposan elkevertem. Gyakorlatilag elmostam a vízben az öregtésztát..., ezután hozzáöntöttem a 100 gr kenyérlisztet is, és ezzel is simára kevertem. Lazán letakartam és nagyjából 6 órán át pihentettem egyenletes hőmérsékleten. (Én a mikróba tettem, de előtte két percig melegítettem egy kis vizet benne, hogy kellemes kis langyos hőmérséklet legyen.)
A hat óra alatt gyakorlatilag a triplájára nőtt ez a kis megetetett öregtészta, alig akartam hinni a szememnek :).

Ez a kis jóllakott öregtészta összesen 250 gramm lett. Ehhez a mennyiséghez kevertem a kenyér további hozzávalóit. A vízzel azért nem árt óvatosan bánni, hiszen az etetett öregtésztában is van plusz folyadék, és a liszt minőségétől is nagyban függ az, hogy mennyi folyadékot vesz fel a tészta. A dagasztógép üstjébe mérünk minden hozzávalót, legvégén a folyadékot és indulhat is a banzáj. Én kissé keményebb tésztát szoktam készíteni, mert azt tapasztaltam, hogy a feszesebb tésztából szebb, magasabb kenyér tud sülni. Tényleg nem kell megijedni attól, hogy kicsit keménynek érezzük a tésztát, mert az érés, kelés során úgyis fog még lágyulni pont annyit, hogy nekünk jó legyen a tésztával dolgozni. Miután elkészítettük a tésztát, kelesztőtálban hagyjuk nagyjából fél órát kelni, majd átgyúrjuk és még további 15 perc pihenő következik. Ezután jöhet a formázás, ki-ki ahogy tetszik neki, ízlésének megfelelően formázza...kerekre, hosszúkásra, veknire...bármilyen formában jó..........enyhén meglisztezzük, tiszta konyharuhával letakarjuk és kb. 40 percig pihentetjük. A sütőt 230 fokra melegítsük elő. Én ezt zománcos kacsasütőben sütöttem (de ennek nincs jelentősége, mert sütőzacskóban, jénaiban, sima tepsin pont ugyanilyen jó lesz), így mielőtt a sütőbe tettem volna, gyorsan áttettem a kacsasütőbe a kenyeret, bevágtam: rögtön szét is nyílt szépen, bespricceltem, és toltam is a sütőbe. Úgy 30 perc elteltével visszavettem a hőfokot, további 10 perc után levettem a kacsasütő fedelét (a kiáramló gőz miatt csak nagyon óvatosan) és még visszatettem a sütőbe...innentől kezdve már csak ízlés dolga, hogy 10 vagy 20 percig sütjük...ki milyen színűen szereti. Én szeretem a szép, pirosra sült kenyeret, de olvastam már olyanról is, aki a fakót szereti:). Ízlések és pofonok.

Miután szépre sült, rácsra tesszük, bepermetezzük hideg vízzel és hagyjuk hűlni.  Gyönyörűen kicserepesedett, isteni ropogós héja és fantasztikusan puha belseje lett!! :)

Közvetlenül a sütőből való kivétel után ilyen volt (szép, feszes, egységes, nem deformált):

Éééés....mire kihűlt, megérkeztek a cserepek is :).

 A belseje meg irtó könnyű, pihe-puha, a héja finom és ropogós:).